35.

~Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.~

34.

 ~Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.~

33.

 ~Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.~

32.

 ~Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.~

31.

30.

 ~Tudhattam volna, hogy egy nap minden, amit mondtál, már semmit sem fog jelenteni többé.~

29.

 ~Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban: hasztalan és időrabló.~

28.

  ~Nem jobb, ha megmaradunk az álomnál és nem hagyjuk, hogy lerombolja a valóság?~

27.

 ~Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!~

26.

 ~Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.~

25.

 ~Emlékszel rám? Én voltam az, aki fogta a kezed végig, aki vezetett téged, amikor elveszve érezted magad, aki melletted volt, amikor senki más. Aki szeretett, és nem várt el cserébe semmit, csak hogy te is szeress. Sosem ítéltelek el. Minden, amit tettem, érted volt. Azt hittem, hogy megérted, hogyan érzek irántad, de most már azt hiszem tévedtem. Szerintem sosem voltam neked elég jó, vagy méltó ahhoz, hogy a tiéd legyek. Azt hiszem túl vak voltál, hogy észrevedd, mit kínálok fel. Csak megbántottál, miattad sírtam, és ellöktél, miközben én minden porcikámmal maradni próbáltam. De nem maradhatok többet. Hogy is maradhatnék, amikor már nem akarsz engem, nincs rám szükséged, vagy nem szeretsz többé? Vagy egyáltalán szerettél valaha? A te boldogságodat mindig az enyém fölé helyeztem, de azt hiszem most az egyszer inkább magamra kellene gondolnom, nem rád. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Jobbat érdemlek. Tényleg.~

24.

 ~A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.~

23.

 ~Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.~

22.

 ~Nyakig benne voltam a szerelemben. Tudod, hogy miről beszélek? Az a fajta szerelem, amikor a nap igazából süthetne egész nap, de az se lenne baj, ha nem sütne, mert téged nem érdekelne. Az a fajta szerelem amitől a medencébe akarsz ugrani decemberben. Az a fajta szerelem amitől táncolni akarsz az esőben.~

21.

 
~Szeretném inspirálni az embereket. Szeretném, ha egyszer valaki rám nézne és azt mondaná, "Miattad nem adtam fel."~

20.

 ~Eljön majd az idő, amikor megérted, hogy ideje befejezni az óceán átúszását valaki olyanért, aki pocsolyába se lépne érted...~

19.

~"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.~

18.

 

~Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.~

17.

 ~Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tõle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.~

16.

 ~Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.~

15.

 ~Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni.~

14.

 

 ~ Azt hittem ismerlek, de azt hiszem, könnyebb az igazság helyett azt látni, amit akarunk...~

13.

~Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam
a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon,
reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni.
Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre,
csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy.
Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta.
Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban.
Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam,
egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben,
a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.~

12.

~Nem gondoltam semmire...nem is akartam. De valahogy a gondolatok mégis oly gyorsan cikáztak a fejembe és nem tudtam ellene tenni... Bebeszéltem magamnak mindig hogy nem hiányzol sőt, nem is szeretlek..de most nem, ez most nem ilyen... Visszajöttek az emlékek..és széttépnek... Ahogyan te tetted akkor...~

11.

 ~Az anyukám tanította nekem ezt a trükköt: ha valamit újra és újra elismételgetsz, elveszti a jelentését... Azt mondta, hogy az életünk is így működik. Túl sokat nézed a naplementét, és csak simán este 6 óra lesz belőle. Újra és újra elköveted ugyanazt a hibát, és többet már nem is hívod hibának. Ha csak felkelsz, felkelsz, felkelsz, akkor egy nap elfelejted, hogy miért. Semmi sem örök.~

10.

~ Ha tudtam volna, hogy sosem látom viszont, talán hosszabb búcsúzkodást engedtem volna meg magamnak, magamba szívva minden apró részletet, míg biztosan bele nem vésődik az emlékezetembe örökre. De a dolgok nem így működnek, igaz? És talán jobb is így. Mert bizonyos dolgoknak nem szabad többnek lenniük egy pillanatnál. És ez egy ilyen dolog volt...~

9.

~Szerelmesnek lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki , az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.~

8.

~Tudod mit szeretek benned? Azt, hogy meghallom a hangod és azonnal megnyugszom, akármilyen bolondok háza is van most körülöttem. Ezen kívül mindent, ami te vagy. Örökre vagy még tovább. Akkor is, ha soha többé nem kaplak vissza...~

7.

 ~Igen. Sokszor összetörték a szívem.
Pedig mindig próbáltam óvatos lenni. Nem sikerült. De ilyen az élet.
A fiúk furák. A lányok naivak.~

6.

P.S.: I never told you, but I was falling in love...