~Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád
kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak.
Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tõle,
addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan
néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a
fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és
váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is,
miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt,
amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése