Belegondoltál vajon már abba, hogy egy emberbe hányszor
tudsz újra beleszeretni? Hányszor érezheted azt a kapcsot kettőtök között, még
akkor is, ha évek múltak el úgy, hogy nem találkoztatok. És mégis. Te élted a
világodat és ő is. Máshol, máshogyan, mással, mégsem érdekelt ez téged, ahogyan
őt sem. Mert ez más, sokkal másabb kapcsolat, mint az összes többi. Lehet
szeretni valakit távolról és lehet szeretni valakit közelről. És a barátság...
Hányszor bocsájtottál meg ugyanannak az embernek, még akkor is, amikor tudtad,
hogy megváltozott és akárhogyan is szeretnéd visszakapni a régi énjét, nem
fogod már tudni. Mégsem adtad fel, mert egy olyan kapcsolatért tartottál ki,
amiben hittél és hiszel a mai napig. De egyszer besokallsz és elengedsz
mindenkit az életedből. Búcsúzol, de nem örökre. Sosem örökre köszönünk el
egymástól, mert a véget nem érő kapcsolatok ilyenek. Bár néha kifürkészhetetlen
utakra kerülünk és mérföldes távolságokra egymástól, mégis lesz egy pont, egy
kiindulási pont, ahová visszatérünk, mert valami visszahúz. Az örökké vándorló
szívünk...
